Tűnődöm...
Tűnődöm.
Vajh’ milyen csodás lenne,
Ha fentről szemlélném keserédes életem?
Álmodok.
Szárnyalok a felhő-vidéken;
Madár vagyok - tudom, de ők nem hinnék el.
Merengek.
Fekete örvény kerget évek óta
Nem hagy nyugodni − mikor jön az utolsó óra.
Emlékszem.
Ábrándok, sötét, megcsalt hiánya −
Békés volt − mindent síró mosollyal láttam.
Sikoltok.
Miért? Egyszer láttam a boldogságot;
Aztán újra társam lett kárörvendő magányom.
Lebegek.
Furcsán fáj csak az élet −
komor, szürke ködben játszik már a lélek.
Szállok?
Nem hallok, nem látok;
Nevetek − mily’ régóta erre várok...
Itt vagyok.
Keserű létem minden csepp vére:
Mosolygok − utolsó boldogságom végső bére.
2009. 06. 08.
⇒vissza
Elárulod a véleményedet?:)
