E vadvirágban
Előzmény: Ugyanaz vonatkozik erre is, mint a Járom kanyargós utamat... című műre, és ha jól emlékszem a harmadik előadás alatt ragadta meg egy gondolat a figyelmemet:)
Titokzatos hivatásom van nekem.
Istentől kaptam e keresztet.
Gondolatok szárnyán szállni,
S e képzeteket szavakká formálni.
Mit éneklek, szívem mélyéből való,
Álmok misztikája, s az igaz való.
Lehull az éjszaka, a Hold fénylik rám,
Ahogy egy újabb vágy-való megszáll.
Egyedül vagyok e nagyvilágban,
Küldetésem e célt szolgálni:
Magányban, reszketve eldalolni −
Senkije vagyok e vadvirágnak.
Látszat minden, mi még hűnek tűnhet,
Kifoszlott, szakadt mocska a világnak
A szépséges felszín mögött rejtőzhet.
Nem sejtjük: mi méreg él e viruló virágban.
Dalolok én önmagamnak −
Más tán tudatlan marad −
De mégis, mi gondja, mi értelme
Lelkéhez énekelni egy léttelen életnek?
2009. október 10.
⇒vissza
Elárulod a véleményedet?:)
