Szeret engem az Isten...



Előzmény: Ugyanaz vonatkozik erre is, mint a Járom kanyargós utamat... című műre, ezt azonban már a második előadás ihlette, pontosabban *szégyenkezve lehajtja a fejét* az az egy mondat, ami megragadta a figyelmemet (amit az előadó konkrétan szinte ordított...). :)


Szeret engem az Isten,
S boldoggá akar tenni.
Ő ismeri minden kincsem,
Mit nem lehet megvenni.

Ismeri utamat, születésem óta,
Azt is tudja, mikor jön az utolsó óra.
Tudja, mikor lelkem nyüszítve sikoltja,
s szívem vajúdva tűri a keserű napokat −

Nem bírom tovább! − kiáltom az égre,
Lelkem szenved a csillagtalan éjben.
Feketén sötétlik minden, szemem vak −
Nem, nem látom az értékes dolgokat.

Szeret engem az Isten,
Ő a legnagyobb kincsem.
Tudom, boldoggá akar tenni
- Az érzést nem lehet megvenni.

Kilátástalan éjfélre üt az óra,
Varjú károg, hasonlít a hollóra,
Mi a halált hozza, s komor, ismeretlen
Világba hívja őrlődő lelkemet.

Feltűnik a csillag az éjen,
- Lassan pirkad... −
A Nap halovány fénylik az égen
- Végre virrad!

Tudom, szeret az Isten,
Ismeri minden kincsem.
Boldoggá akar tenni,
S egy hajnalon magához hívni.


2009. október 9.


⇒vissza
Elárulod a véleményedet?:)