Szabadság




Mindig erre vágytam, mióta az eszemet tudom. A csábítóan kék égen repülni, s lenézni a parányi játéknak tetsző városokra, majd előre figyelni, hallgatni a szél lágy dallamait, lejjebb ereszkedni, hogy utána ismét a magasba törhessek. Átszaggatni a hófehér felhőket, felnevetve megérezni a szabadság felemelő, még magasabbra szárnyaló érzését, a Nap felé fordulva fürödni annak ragyogó fényében. Egy álom vált valóra. S mi sem lehet ennél jobb? Annyit küzdöttem érte, éjt nappallá téve készültem életem legnagyobb napjára, hogy megmutathassam annak a gúnyos és cinikus, másokat lenéző világnak, hogy igenis, képes vagyok rá! Elértem a célomat. Alkatrészekből összeállva repülőként hasítani a végtelent.

2008. november 9.
⇒vissza
Elárulod a véleményedet?:)