Senki



Azt hitte, az emberek nem látják. Láthatatlannak gondolta magát, akit senki és semmi nem vesz észre. Bármit csinált, nem tudott szabadulni a mindennapos szürke kisegér-szereptől. Szellemként suhant végig az utcákon. Azt hitte, túl érdektelen ahhoz, hogy felfigyeljenek rá.

Tévedett. Én láttam őt, figyeltem minden mozdulatát. Láttam, mikor egy könnycsepp talált utat magának az arcán, mikor nevetgélő barátokat pillantott meg. Láttam, mikor elmosolyodott egy-egy civakodó gerlepáron.

Ő soha nem vett rólam tudomást. Néha-néha észrevett, de nem törődött velem.

Láttam, mikor az utcán sétálva megállt egy koldus előtt, ránézett, majd továbbindult. Tíz perccel később azonban egy üveg vízzel, kenyérrel és szalámival tért vissza, és odaadta a csillogó tekintetű, hálás embernek.

Jó ember volt. Csendes hős a mindennapokban.

Büszke vagyok arra, hogy én lehettem az ő árnyéka.

2008. október 8.


⇒vissza
Elárulod a véleményedet?:)