Nagymamámnak



Mikor oviba jártam,
s engem elkapott a láz,
anya hozzád vitt, nálad
voltam, s te ápoltál.


Mikor iskolába mentem,
s gyakran megbetegedtem,
te segítettél, meséltél nekem,
hogy nyavalyáimat elfeledjem.


Emlékszem, régen,
Ebéd után, alvás elején,
Oly’ sokszor meséltél nekem,
de én újra, újra, mindig kértem:
"Még, még" − s te ismét meséltél.


Emlékszem, mennyit nevettünk,
s hogy hamar álomba szenderüljünk,
Ebéd után, lefeküdtünk, viccelődtünk,
Játszadoztunk, s elfáradtunk.


Csak nézted, ahogy lehunyom szemeimet,
Nézted, ahogy lassan álomországba léptem,
Mosolyogtam, s te elmosolyodtál, és velem
együtt te is elszenderültél, csendesen.

2008. május első vasárnapja

⇒vissza
Elárulod a véleményedet?:)