Memoár
Hangosan kacagtam a hintában,
De tudtam, nem azt kaptam, mit vártam...
Vártam, hogy ő meglendítsen... −
Ehelyett? Ledobott,
S otthagyott.
A földön, gyászosan keseregve,
Évek teltek el pillanatok helyett...
...
Álmodtam egy éjjel... −
Rémes volt; törölközővel kezében
Ölt meg egy embert...
Felriadtam; ott voltak
mind a ketten álomba merülten.
- Könnycsepp szökött meg.
Jaj, de elkaptam! Eltűntettem...
Hisz’ csak egy álomból révedtem...
...
Nagy, hatalmas keze volt,
mely réges-régen sokat simogatott...
Óriásnak hittem, kit tiszteltem,
mert olyan nagy, nyugtató keze volt;
de jött egy viharmadár, károgott, lecsapott:
A kéz árnyéka kísértett,
mint fekete, nyomasztó kísértet...
...
Hol a Duna? Mi az? − kérdeztem.
S másnap bizony beleestem...
Valaki akkor megmentett...
S gyermekien köszöntem meg.
Valaki, akit azóta, régen
próbál felejteni egy lélek...
...
Volt egy tündérváram,
Ott éltem én és a babám.
Jó sorunk volt, szép volt az élet.
Ó, mily boldog, gyermeki lélek!
A babám és én sokat játszottunk −
Még a legféltettebb titkainkat is megosztottuk...
- Elmúlt, vége van.
Egy doboz alján szendereg a baba.
S már a gyermeki lélek is szunnyad...
2009. október 29.
⇒vissza
Elárulod a véleményedet?:)
