Lennék
Remegő délibábja hevítő nyaraknak
Tarka virága burjánzó tavasznak −
S vagyok, aki vagyok.
Lennék én a Tél,
Kitől mindenki fél,
És szívem jégbe fagyva él −
S vagyok, aki vagyok.
Lennék én az Ősz,
Ki támad, mint Halál-csősz,
És múló színekből életeket főz −
S vagyok, aki vagyok.
Lennék én a Nyár,
Kit, ó, de mindenki vár!
Zúgó zivatart hoznék rád, világ! −
S vagyok, aki vagyok.
Lennék én a Tavasz,
Minden tűnő virág anyja.
És a világot poroznám bódító illattal −
S vagyok, aki vagyok.
Lennék én ősz, nyár, tavasz, tél.
Hófehér-sötét hatalmas lélekkel bírnék.
Szelet korbácsolnék, s zúgó vihart hoznék. −
S vagyok, aki vagyok.
Ha már én vagyok a Tél,
Sötéten fagyossá dereng az éj.
S szívetek örökké jégbe fagyva él.
Ó, enélkül vajh’ mi lennék?
Ha már én vagyok az Ősz,
Nyomotokba jár az örök Halál-csősz,
Ki a múló életekből tarka színeket főz.
Ó, enélkül vajh’ mi lennék?
Ha már én vagyok a Nyár,
Többé engem soha senki se vár.
Zivatart, dúló vihart hozok neked, világ.
Ó, enélkül vajh’ mi lennék?
Ha már én vagyok a Tavasz,
S lettem a hervadó virágok anyja,
Bódítom a világot halált-hozó illattal.
Ó, enélkül vajh’ mi lennék?
De csak egy egyszerű ember vagyok,
S tűnő sorok mögött szárnyalok
Szép szavak illékony képzetén.
Ó, enélkül vajh’ ki lennék?
2009. szept. 29.
⇒vissza
Elárulod a véleményedet?:)
