Járom kanyargós utamat...
Előzmény: 2009. október 8-11 között végzősöknek kötelező programként cursillón - egyfajta lelkigyakorlaton - vettem részt az évfolyammal. Ennek keretén belül három napon keresztül előadásokat hallottunk Istenről, a hitről - katolikus megvilágításban. Ettől függetlenül - a vallási mivoltától - remekül éreztem magam, és a versek tükrözik azt, hogy az első előadások mennyire megadták a választ a mostani kételyeimre, élethelyzetemre. Továbbá tükrözik azt is, hogy valamennyire azért figyeltem is... :D
Ezt a verset az első előadás ihlette: Az ideál, hogy az élet minden területén törekedünk arra, hogy megtaláljunk az ideáljainkat - bár sokan legtöbbször csak egy bizonyos dologra asszociálnak:)
Lelkem szava A cél felé mutat.
Merre járok? Hová tartok?
Csak sejthetem a választ: ki vagyok.
Gyermeteg szívem álmokat sző,
S várja, majd tán szebb lesz a jövő.
Vágyam van − temérdek,
Ahogy az Ő útjára rálépek.
Ő a Mindentudó, ő a Szeretet,
Ki tudja, mi lesz a legjobb nekem.
Ismeri szívem titkos vágyait,
Hol, s miként találjam meg ideáim.
Hegycsúcsokat mászok, boldogságra török,
Lelkem végtelen álma mindig örök.
Találkozni Vele, az Ő-vel, s
Közös úton járni Istennel.
Annyi álom, annyi tűnő képzet,
Ez minden, mi engem éltet −
Benne van minden, reményem teljes,
Tudom, mi célom, mi engem boldoggá tehet.
2009. október 9.
⇒vissza
Elárulod a véleményedet?:)
