Haláltánc
Min tűnődsz, kicsi lélek?
Tán azt hiszed, vár még rád az élet?
Hiú ábránd, tünékeny álom,
Tudom jól, hogy már a halált várod.
Feketén ragyog az éj,
Fehér lepelbe költözik a sötétség.
Elmúlik minden − csak egy pillanat,
Az élet maga kárörvendőn elillan.
Feltűnik egy sötét rém,
Látom, lelkedbe költözött a kétség.
Pedig ő az, ki olyannyira vársz.
Ő maga a megtestesült Halál.
Gúnyosan rád kacag,
Feltűnik sötét arca
Az ezeréves csuklya alatt.
Nevet: nem gondolhatod meg magad.
Merészen kinyújtva karját rád néz,
S te elveszel a fekete szurok mélyén.
Csont kezei megszorítják karodat,
Félelmed elillan: meglátod a szebb napokat.
Minden küzdés, minden szenvedés,
Mit élted során átéltél,
Elillan, mint egy szörnyű rémálom,
S egész lényed feléled e világból.
Elmosolyodsz, s a csontváztestbe kapaszkodsz,
Lassú táncot jártok a sötét éjig,
S végignézed az utolsó alkonyod,
Miközben elhagy az élet az utolsó csepp vérig...
Elárulod a véleményedet?:)
