Éjjeli fogócska
I.
Sötét éj, remegek.
Holt árnyak élednek fel,
s élők halnak.
II.
Félek. Halok, légy
kegyes hozzám, Halál, és
rabold el lelkem.
III.
Éber-álom kél
a rideg éjben. Félek, a
képzelet múlik.
IV.
Tán még felkel a
Nap, rám szórva reményét,
s holt lelkem éled.
V.
Az út még vár rám,
göröngyös bánat, sötét
élet a célig.
VI.
Kitörni, menni,
elszakadni, repülni
a Halál felé.
VII.
Vár rám a Halál,
az éjfekete rémség.
Kacagva halok.
VIII.
Éjfél elmúlt már,
rám talál a fényesség.
Levél hullt alá.
IX.
Vele lenne szép
sétálni a sötétbe.
Halállal halni.
X.
Csend van. Megrémít
a zörgő falevél; hull
a vörös tájra.
XI.
A Nap elvérzett,
sötét éj hull az őszi
holló-kapura.
XII.
Félelmes, sötét
szörny jön, és véres karja
fonódik körém.
XIII.
Félnek az éjtől,
a titokzatos, sötét
ábrándjaitól.
XIV.
Sírba szállt a lét,
mint a sötét szomjúzza
az élők lelkét.
2009. június 2.
⇒vissza
Elárulod a véleményedet?:)
