I.
Gyermeteg lelkem
vajúdva nyüszít: Elég!
s még tovább tiporsz.
II.
Lelkem lassan ég,
Porrá hullva testemből
Szél fújja tova.
III.
Üzenetet küldesz
nyomorban fekvő létemnek.
Van-e még remény?
IV.
Kicsiny vagy, sötét
égbolt csillagjaként élsz
a rideg létben.
V.
Fázok. Reszkető
testem vért izzadva kér
cseppnyi szép létet.
VI.
Pillangó szárnyra
kél a lét, szabadságra
szomjúz a lélek.
VII.
Fekete, sötét,
halott életet ki kér?
Hisz’ semmit sem ér!
VIII.
Miért hagysz távol?
Szükség, halvány fuvallat:
Toll és papír „ kell.
IX.
Szabadság szárnyán
madár száll, meglesve
a lét világát.
X.
Nyálkás sötétség
hull a fényes napokra „
Kihúny az élet.
XI.
Remeg a szívem,
mint vajmi titkot súgó
őszi falevél.
XII.
Emlékszel? Én még
igen, bennem él a kép:
Belém taposol.
Elárulod a véleményedet?:)
