Tünékeny valótlanság

I.
Mosolygó arcok
jönnek-mennek. Lelketlen
lét síri csöndje.

II.
Kérded: Miért?
Válasz nincs. Tétova hang
sóhaja hallik.

III.
Fáj e szó úgy,
mint a világ fájdalma:
színházi lét.

IV.
Lélek tétován
száll testedbe, és fénye
gyorsan elmúlik.

V.
Ő szólt a csöndben:
- Megtagadtál, s most kérded,
miért fáj e lét?

VI.
Zátonyra futó
zöld avar, elvész az ősz
tarka lelkében.

VII.
Hazug szavak, és
tetten érve arcodba
vadul nevetnek.

VIII.
Hazug vagy, hazug
szavakat suttogsz belé,
sebezve lelkét.

IX.
Szeretlek kedves,
kicsiny lakója megtört,
rút világomnak.

X.
Suttogsz valamit?
Hazug szavad valósnak
tetszik, rémálom.


2009. május 2-3.

⇒vissza
Elárulod a véleményedet?:)