Fekete mélység


I.
Vörösen izzó
Képek villannak fel az
Őszi sötétben.

II.
Nem kel fel a nap.
Miért? Mint halottnak a
Csók - felesleges.

III.
Belép e régi
Szobába, és múlt dala
Zeng átkozottan.

IV.
Sötét éj leplén
Varjú károg Hold alatt.
Mily' titok lappang?

V.
Hanyatlik a nap,
Bíbor lángja sötétet
Fest a világra.


Ki az, ki most jön?
Csúf mosolyával zuhan
Lelkeikre már.

Arca tündöklik,
Ruhája gyűlölet-éj -
S retten a népség.

Ki az, ki örül?
Vagy, hogy és mint, ki őrül?
Csúf. Félnek. Kacag.

Hálót hint rájuk.
Remegés szaga hallik
Ketrecbe zárva.

Gőgös Éj, ki fél?
Csak ő, ő a Halál, ki
Vég-álmot bocsájt.

Ráncok simulnak,
Vágy-mosoly hull arcukra:
- Ó, vigyél Halál!

S ő csak int gúnyos
Mosollyal, s lelkük, mint
Pihe égbe száll.

VI.
Telet kívánok,
Nyárt akarok, s rügyező,
Zöld tavasz jő most.

VII.
Lopakodik éjjel, s
Sötét undor szorítja
Remegő lelkét.

Jön, majd távozik,
Mint vándor, ki nem leli
Földi békéjét.

Más, más, ki jő most,
Jobb s ezerszer rosszabb, mint
Holmi hontalan.

Varjú károg, holt
Éled, s dobbanó szívek
Sejlik a titkot.

Élet jő, Halál
Támad, szenvtelen, sötét
Éjbe bujdokol.

Kezében ostor,
Hajcsárként hajt előre
Élő-holt lelket.

Síri csend nyugszik
Halott városban, varjú
Károg csendesen.



2009. február-március


⇒vissza
Elárulod a véleményedet?:)