Éj



I.
Az éj leple hull
bűntől izzó, reszkető
árva lelkünkre.

II.
Elképzeltelek;
hulló falevélbe öntöd
e nagy világot.

III.
Ősz van; busong a
lelkem a zörgő avar
húrjai alatt.

IV.
Feketén fénylik
az éj; hív a sötét, e
rettentő mélység.

V.
Lelkem harangja
szól, remeg, keres, kutat
sötét titkokat −


2009. 10. 05.


⇒vissza
Elárulod a véleményedet?:)