Ősz
I.
Remeg a szívem,
mint bús, őszi lombok, ha
a szél lengeti.
II.
Remeg a lelkem,
S mit sejt én sejthetem csak...
Kivirágozva.
III.
Nem tudom, mi ez
az érzés − fáj, s egyszerre
élteti szívem.
IV.
Nézd, zörögnek a
levelek − lassan múlnak,
s avarba hullnak.
V.
Őszi sejtelem
száll boldog lelkemre, mint
hulló levelek,
ha szél szárnyára
szállva andalognak az
őszi napba.
VI.
Kell-e még ez az
édes gyötrelem? − Igen,
kell még az élet!
VII.
Semmit sem tudok;
csak titkokat sejthetek
alkonyi égen.
VIII.
Lennék én nap − szél −
esőcsepp − a lényeg csak
egy: maradjak én.
IX.
A múltam lassan
tűnik a ködbe, s virág
nyílik utána.
X.
Nem feledhetek
semmit, sejtek mindent, és
mégis − utol érsz,
boldogság, s kérdem
csak − ugye örökre itt
maradsz már velem?
XI.
A nap még nem halt
meg egészen; nézd csak, hogy
ragyog a tavon.
XII.
Tompán hullnak a
falevelek, elmúlnak −
az élet suhan.
XIII.
Nem tudom, mi vár
rám − néha madár lennék,
s elmenekülnék.
XIV.
Szél zörgeti a
fákat, harangra várnak −
Ki múlt el ősszel?
XV.
Mély csönd telepszik
a várra − hollófelhő
hozza a Halált.
XVI.
Elmúlik minden,
Lassú pillanat támad,
s hervad egy virág.
XVII.
Fekete Hold, az
égen csillagok múlnak.
Lehunyom szemem.
2009. szeptember 14.
⇒vissza
Elárulod a véleményedet?:)
