Falevél-hullás
I.
Andalgó, puha
ősz − az avarba süpped
kavargó lelkem.
II.
Zörög egy levél;
s múlékony hullása már
feledteti őt.
III.
Tarkán ragyog az
őszi kép: színes avar −
vörös cseppjei.
IV.
Emlékszel? Régen
volt − kéz a kézben együtt:
múltunk és jövőnk.
V.
Ha nem érezném,
tán el sem hinném: vége,
s lelkem égbe száll.
VI.
Olyan volt, mint egy
haldokló madár: szárnyalt,
s csendben szenvedett.
VII.
Egy kicsi levél
a fa tetején − lehull
a sötét éjbe...
VIII.
Rettegés, síró
kacagás keserédes
szaga jő lomhán.
IX.
Remélek; s nézem,
csak sírva nézem, hogy öl
meg vak reményem...
X.
Kiáltanék, és
várnám, mikor lesz válasz
halott sikolyomra...
XI.
Táncra kelnek a
falevelek a széllel −
mámoros halál.
2009. 06. 09.
⇒vissza
Elárulod a véleményedet?:)
