Kurta-furcsa gondolatok
Haiku-próbálkozások sikeres-sikertelenül

Kihunyt
Földre esik a lant, s
fájón szól lantosa:
Vége − nincs többé!


Kitörés
S ő szárnyra kél,
elfeledve a múlt
ócskán ragadó jelenét.


Menekülni
Lihegő sóhaj, remegő
léptek hangzanak
fel a régben.


Bizalmatlanság
Zajos, fáradt léptek,
távozó múlt, közelgő jövő.
Félek.


Téboly
Tovább! Megállj!
ne tudd meg, ne kergesd
e régmúlt jelen képét.


Tél
Jéggé dermedt szíved,
hideg fagyba zárt érzésem.
Ne tovább!


Séta
Testtelen utazok
kihalt, háborgó
léttelen lelkemben.


Vándor
Leheletnyi tömény
gondolat, s megállni
képtelen.


Fáj
Rettegett, félő múltam
gúnyosan kacagva
legyint vissza.


Hullócsillag
Embertelenül fénylő
lény száll keresztül
az éjszakában.


Szállni
Múlt és jelen perce
romladék, s tovább
küzdenék, ha hagyná.


Halál
Leplét levéve iszonyat
kúszik sötét
rideg arcára.


Elfeledve
Lappangó kérdés
volta kúszik fel torkán
csattan ostobán.


Kiábrándultan
Komor jelenbe cseppnyi
kavargó remény
elhaló dala.


Elföldelve
Haragos levél múlttá
válva örökké porba
hullva él.


Hit
Fénylő, fehér fohász
égbe szökő remény
szendergő léte.


2008. december 9.

⇒vissza
Elárulod a véleményedet?:)