Az éjjel meghalt egy madár...
Az éjjel meghalt egy madár.
Álmodtam, mikor jött érte a Halál.
Galamb volt, tarka, épp szendergett,
Mikor a széllel táncra kélve leesett.
Dob szólt, felhő-harang zengett,
Föld és ég útját villám keresztezte.
A madár szunnyadt, álmodott;
Álmában ember volt, s emberekkel lakott.
Akkor táncra hívták őt a napok,
S daloltak vele a hajnalok.
Alkonyok kívántak jó éjszakát,
S fújó éji szél hozta szép álmát.
Ember volt; ember, ki szárnyalt
Szép napokkal, viharos éjszakákkal.
Éberen álmodott, s álmában
Ő már nem evilágban szárnyalt...
Elvágyott − ó, de messzire!
El, el az üres, kongó semmibe.
Hol ő nem ember, nem gúzsba kötött
bús rab, ki csupán el-elszökött...
Madár akart lenni, egy madár,
Mely a végtelen szabadsággal száll
Széllel keserédes táncra kélve
Repülni az ismeretlen messziségbe.
Álmában érezte az éji szelet,
Hol hívta őt − hol hessegette.
A madár szunnyadt, álmodott;
A végtelenért mindent otthagyott.
Ember volt; ember, ki szárnyalt
Szép napokkal, viharos éjszakákkal.
S emberként táncra kélt a széllel −
Ahogy álmában hívta őt az éj mélye.
2009. június 9.
⇒vissza
Elárulod a véleményedet?:)
