A sosemvolt zöld virág


Szeretettel F. Dórinak

A sosemvolt zöld virágnak,
Ez volt az első tavasza,
És a reggeli napfényben
Különös szirmait bontogatta.
Nézte a szép zöld tájat,
És rámosolygott a világra,
Majd az erdőlakók jöttek
Rácsodálni a különös virágra.
De ah! vihar készülődik,
S menekül mindenki,
Miközben a kicsi virág félve
Húzta össze szirmait.
A zöld virág, egymagában
Áll a nagy viharban,
Levelei leszakadtak,
S szirmai eláztak.
A vihar gyorsan felszívódik,
S a Nap is előtűnik,
És otthonuk melegéből,
Mindenki előbújik.
Az árva, zöld virág,
A képzelet szüleménye,
Mely egyetlen volt csupán,
Örökre lehanyatlik a földre.
2008. június 11-14


⇒vissza
Elárulod a véleményedet?:)